Mellette a „Nagymama” Kagan asszony mindig büszkén mutogatta fotóit az unokáiról. Tele volt velük a szobája. Schreiber asszony viszont tele volt emlékekkel, melyek azonnal életre keltek, amint mesélni kezdett nekünk. Így őt csak „Emlékezőnek” hívtuk.
Aztán ott volt Mr. Krull, a „Csendes ember”. Nagyon ritkán beszélt, inkább csak bennünket hallgatott, mosolygott és bólogatott. A végén mindig azt mondta, hogy menjünk vissza a jövő héten. Ahogy a recepción ülő kedves nő is.
Minden szombaton elmentünk hozzájuk, esőben és napsütésben. Együtt látogattuk meg a barátainkat, a Szakácsot, a Jokert, az Énekest, a Nagymamát, az Emlékezőt és a Csendes embert.
De egy nap a nagyapám nagyon beteg lett, és kórházba került. Az orvos azt mondta, nincs sok remény.
Eljött a következő szombat, itt volt az ideje az idősek otthonában történő látogatásnak. De hogyan menjek a nagyapám nélkül. Aztán eszembe jutott, amit egyszer nekem mondott: Semmi sem állhat közéd és a jó cselekedet közé. Így egyedül mentem. Mert az, aki meglátogatja a betegeket, életed ad nekik.
Mindenki nagyon örült, hogy lát, de kíváncsian kérdezték, hol..
Home
/
Unlabelled
/
A lány haldokló nagyapja mellett ül a kórházban, amikor kinyílik az ajtó. És besétál rajta a CSODA! (Szem nem marad szárazon!) 2.
.png)
.jpg)
