Alig választották meg, Unger Anna máris váratlan lépést tett!

Alig választották meg Unger Anna Rózát a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnökének, máris tett egy olyan lépést, amelyre sokan valószínűleg nem számítottak. Nyilvánosan meghívta az NVVH munkájába Ligeti Miklóst, vagyis éppen azt a korrupcióellenes szakembert, akit a közvélemény egy része inkább az elnöki székben látott volna. Ez politikailag meglehetősen elegáns válasz a kinevezését követő kritikákra. Unger nem sértődött meg, nem támadta vissza azokat, akik Ligetit tartották volna alkalmasabbnak, és nem próbálta bizonygatni, hogy mindenki más rosszabb választás lett volna nála. Ehelyett azt üzente: ha Ligeti Miklós tudása valóban ennyire fontos a korrupció elleni küzdelemben, akkor dolgozzanak együtt. Unger Anna a parlamenti döntés körüli vita közepén közzétett bejegyzésében egyértelművé tette, hogy az új hivatal sikerének egyik legfontosabb feltétele nem csupán a megfelelő hatáskör vagy költségvetés, hanem a társadalmi bizalom. „A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal sikerének alapja a közbizalom. Ehhez minden támogatásra, szakértelemre, és a korrupció elleni kérlelhetetlen elkötelezettségre szükség van” – írta. Ezután következett a bejegyzés legfontosabb része: „Elnökként mindenkit, aki ezért tenni akar, várok a fedélzetre. Mindenekelőtt dr. Ligeti Miklóst.” Ennél világosabban aligha jelezhette volna, hogy nem akar személyes presztízsharcot csinálni a kiválasztási folyamatból. Nem azt nézi, hogy korábban ki volt a riválisa, hanem azt, hogy kinek a szakértelmére lehet szükség az új hivatal felépítéséhez. Ligeti Miklós nem egy ismeretlen szakértőként indult a tisztségért. A Transparency International Magyarország jogi igazgatójaként évek óta a legismertebb hazai korrupcióellenes szakemberek közé tartozik. Éppen ezért sokan kifejezetten őt szerették volna az új hivatal vezetőjeként látni. Unger Anna megválasztását több irányból is kritika fogadta. Hadházy Ákos és Fekete-Győr András szintén megszólalt az ügyben, miközben szakmai szervezetek Unger tapasztalatával és végzettségével kapcsolatban fogalmaztak meg kérdéseket. A kritikákra kétféleképpen lehetett volna reagálni. Unger megsértődhetett volna, visszatámadhatott volna, vagy megpróbálhatta volna kétségbe vonni bírálói szándékait. A politikában gyakran látható, hogy egy vezető minden ellenvetést személyes támadásként kezel. Az új elnök azonban másik utat választott. Ha a kritikusok szerint Ligeti Miklós komoly szakmai értéket képvisel, akkor ne kívülről figyelje a hivatal munkáját, hanem vegyen részt benne. Egy most felálló intézménynél ennek különösen nagy jelentősége lehet. Az NVVH nem egy évtizedek óta működő állami szervezet, amelynek már kialakult tekintélye, szakmai gyakorlata és felépített apparátusa van. A hivatalt gyakorlatilag az alapoktól kell létrehozni. Ráadásul olyan ügyekkel kell majd foglalkoznia, amelyek mögött hatalmas pénzek, erős gazdasági érdekek és elkerülhetetlen politikai konfliktusok állhatnak. Egy ilyen szervezet társadalmi elfogadottságát nem lehet pusztán rendeletekkel vagy kinevezésekkel megteremteni. Hiteles szakemberekre, átlátható működésre, valódi szakmai vitákra és olyan vezetői kultúrára lesz szükség, amely nem fél maga mellé engedni erős, önálló véleménnyel rendelkező embereket. Egy intézmény vezetőjéről sokat elárul, hogy kiket választ maga mellé. Még többet mond azonban az, hogyan bánik azokkal, akik korábban akár a riválisai is lehettek. Unger nem azt üzente Ligetinek, hogy véget ért a verseny, ezért többé nincs rá szükség. Azt mondta neki: fontos lehet a szakértelmed, gyere, és vegyél részt a munkában. Egy vezetőnek nem minden területen személyesen kell a legjobb szakértőnek lennie. Sokkal fontosabb, hogy képes legyen olyan szervezetet felépíteni, amelyben a legjobbak dolgoznak, és ahol a szakmai véleménykülönbséget nem árulásként kezelik. Egy korrupcióellenes hivatal élén különösen veszélyes lenne, ha a vezető kizárólag olyan embereket engedne maga mellé, akik kevésbé önállóak, ritkán mondanak ellent, és minden kérdésben automatikusan bólogatnak.

Ha Unger Anna valóban képes lesz erős jogászokat, nyomozókat, pénzügyi szakembereket, elemzőket és civil korrupcióellenes szereplőket maga köré gyűjteni, az sokkal fontosabb lehet annál, hogy milyen végzettség szerepel a saját diplomáján. A parlamenti bizottság döntése után azért is volt különösen erős a kritika, mert Ligetit sokan a legalkalmasabb jelöltnek tartották. Még a Tisza oldalán sem alakult ki teljes egyetértés Unger személyéről, ez azonban önmagában nem feltétlenül rossz jel. Egy új korrupcióellenes intézménynél egészségesebb, ha valódi szakmai vita folyik a vezetőről, mintha egy pártközpontból megérkezne egy név, amelyet ezután mindenkinek kérdés nélkül támogatnia kellene. A valódi függetlenség már a kiválasztási folyamat kényelmetlenségénél elkezdődhet. Unger pedig nem tett úgy, mintha nem hallaná a kritikákat. Nem söpörte félre azt az érvet, hogy az új intézménynek olyan emberekre is szüksége van, akik hosszú ideje konkrét korrupcióellenes jogi munkát végeznek. Ehelyett gyakorlatilag elfogadta az érv lényegét, és azt mondta: legyen ott Ligeti Miklós is. Amennyiben létrejön az együttműködés, annak komoly szakmai és szimbolikus jelentősége lehet. Az új hivatal egyik legismertebb alternatív elnökjelöltje nem kívülről figyelné a szervezet munkáját, hanem belülről is hozzátehetné a tapasztalatát. Ez természetesen csak akkor jelentene valódi előrelépést, ha megfelelő szakmai mozgásteret is kapna. Egy ismert név kirakatba helyezése önmagában kevés lenne. Egy tényleges felelősséggel, hatáskörrel és önállósággal járó szerep viszont már érezhetően erősíthetné az NVVH hitelességét. A közbizalom ugyanis kulcskérdés lesz. Az NVVH akár száz vizsgálatot is elindíthat, de ha a közvélemény azt gondolja, hogy politikai megrendelés alapján válogat az ügyek között, a hivatal gyorsan elveszítheti a hitelét. A szervezetnek azt kell bizonyítania, hogy nem Fidesz-ellenes hivatal, nem Tisza-védelmi hivatal és nem politikai bosszúközpont. Ha közvagyonról és visszaszerzendő pénzekről van szó, ugyanazokat a szabályokat kell alkalmaznia mindenkinél. Ligeti Miklós ebben komoly értéket képviselhet. A Transparency International Magyarország jogi igazgatójaként nem tegnap kezdett korrupciós ügyekkel foglalkozni. Az elmúlt években kormányoktól és politikai szereplőktől függetlenül fogalmazott meg kritikákat. Unger Anna azzal, hogy nyilvánosan maga mellé hívta, azt is vállalja: olyan emberrel szeretne együtt dolgozni, aki várhatóan nem fog minden kérdésben egyetérteni vele. Most az derül ki, milyen hivatalt épít Unger Anna: Az Országgyűlés pénteken 137 igen szavazattal megválasztotta Unger Anna Rózát az NVVH elnökének. Tasnádi Katalin lett a hivatal nyomozati elnökhelyettese, mindketten letették az esküjüket és aláírták az esküokmányt. Unger Anna tehát már nem jelölt, hanem megválasztott elnök. Mostantól nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki kapta meg a vezetői széket, hanem az, milyen szervezetet hoz létre, kiket választ maga mellé, és képes lesz-e valóban független szakmai műhellyé alakítani az NVVH-t. A hivatalnak olyan szervezetté kell válnia, amelytől azoknak kell tartaniuk, akiknek valóban van mitől. Ehhez nem egyszemélyes hősökre, hanem rendkívül erős szakmai csapatra lesz szükség. Jogászokra, nyomozókra, pénzügyi szakemberekre, elemzőkre és olyan korrupcióellenes szereplőkre, akik akkor sem hátrálnak meg, ha egy ügy politikailag kényelmetlenné válik. Unger Anna kinevezése körül volt vita, és valószínűleg lesz is még. Ez egy ilyen jelentőségű hivatal esetében nem feltétlenül baj. Sokkal furcsább lenne, ha mindenki azonnal és fenntartások nélkül ugyanazt gondolná az új vezetőről. Az új elnök viszont az első komoly kritikák után nem falat húzott maga köré, hanem ajtót nyitott. Ráadásul elsőként annak az embernek, akit sok kritikus éppen helyette szeretett volna látni a vezetői székben. Unger Anna most azt jelezte, hogy ezt ő is érti: nem azt kérdezi, ki volt a riválisa, hanem azt, ki tud segíteni a munkában. Ha az NVVH vezetése valóban ezen az elven épül fel, akkor a „mindenekelőtt dr. Ligeti Miklóst” mondatra néhány év múlva akár úgy is visszatekinthetünk, mint az egyik első jelre, hogy az új hivatalnál nem a személyes sértettség, hanem az eredmény lesz az első.