
Kozsó évek óta próbált mindent túlkiabálni. A kritikát, a múltat, az elvárásokat talán saját kételyeit is. A nyilvánosság előtt erősnek maradni külön mesterség. De az ember nem végtelen akkumulátor. Ha túl sokáig merítik, egyszer csak nem tölt vissza. Kozso csendes összeomlása: MUTATJUK A RÉSZLETEKET MUTATJUK HOGY MI TÖRTÉNT! Tegnap este még beszélt. Mosolygott. Gesztikulált. A külvilág számára ugyanaz az energia, ugyanaz a jól ismert figura. Az elmúlt években a színpadon még ott állt a jól ismert figura: a mosoly, a gesztusok, a nagy szavak, az energia, amit megszoktunk tőle. De akik igazán figyeltek, észrevehették a repedéseket. A szemében megbúvó fáradtságot.
A mondatok közti csendeket. A túlzott magyarázkodást. A harsányság mögé rejtett ürességet. MUTATJUK A RÉSZLETEKET! A barátok szerint egyre többet beszélt arról, hogy „elfáradt”. Nem fizikailag – hanem valahol mélyen. Mintha minden történetét már elmesélte volna. Mintha minden bizonyítási kényszer kifulladt volna. A zaj, ami körülvette, már nem adott erőt, csak visszhangzott. A lelki halál nem drámai. Inkább lassú elcsendesedés. Az ambíció halványulása. Az önazonosság elcsúszása. Amikor az ember már nem tudja, hol végződik a szerep, és hol kezdődne ő maga. Forrás: MSN / FB / TTOK