Ekkor összenéztek, elővette a hölgy kis kopott pénztárcáját, kutatott benne és láttam, hogy közben könnyes lett a szeme. Hallottam, ahogy a bácsika mondta a feleségének " Nem baj, visszavisszük! " és rámutatott a tejre, meg a cukorra. Ekkor már az idős nénike sírt. Odahajoltam és megkérdeztem, hogy mi a baj, segíthetek-e valamiben! Azt mondták, sajnos nincs elég pénzük, hogy kifizessenek mindent, amit a kosárba tettek. Eddig futotta a nyugdíjuk. Amikor ezt mesélte, már a bácsika és én is a könnyeinkkel küzdöttünk. Azonnal kifizettem a fennmaradt összeget, ami nem volt egész ezer forint és még adtam nekik pluszban ötezer forintot, ezzel is talán kicsit könnyebbé téve a várakozást a következő nyugdíj osztásig.
Természetesen először nem akarták elfogadni de nagy nehezen rá tudtam őket venni, hogy tegyék el a pénzt. Nagyon szépen megköszönték és a bevásárló kocsit együtt tolva távoztak! Egy életet ledolgoznak és ennyit érdemelnek? Ha szerinted is felháborító a nyugdíjasok helyzete ma Magyarországon, kérlek oszd meg ezt a történetet, hátha eljut az illetékesekhez és végre tesznek is valamit. Köszönettel: Virág Elvira Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját! fotó:illusztáció
