Hazafele igyekezett amikor a nagy melegben hirtelen rosszul érezte magát, szédülni kezdett, erőtlenné vált és összeesett. Elmesélte, hogy a kezelések hatására, néha rosszullét szokott rátörni, ami azután nem sokra rá el is múlik. A párom kérdezte, hogy ki az akit esetleg értesíteni tudna? Azt mondta egyedül él, a felesége 4 évvel ezelőtt elhunyt, a fia Németországban él, a lánya pedig 200 km-re vidéken, úgyhogy igazándiból nem nagyon van kit értesíteni. Azt mondta, ha segítenek hazakísérni, akkor azt megköszönné, majd otthon lepihen egy kicsit és utána már jobb lesz. Természetesen a férjem és a másik úriember (aki mint aztán kiderült Gábor), hazakísérték!
A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy amíg az idős férfi a földön feküdt, senki meg nem állt és kérdezte meg, hogy mi a baja! Azt hitték a mellette elsétálók, hogy részeg! Hallotta is a bácsi, ahogy megjegyzést tesznek rá! Micsoda egy eltorzult világ ez? Abszolút nem figyelünk már oda a másikra, ha látunk egy földön fekvő embert, akkor az egyből részeg……fel sem merül az emberekben, hogy talán segítségre lehet szüksége! Elszomorító, hogy idáig jutottunk…. Köszönettel: Ági
