Túl sokat. Megnyerte (megnyertük) a választást, de Medgyessy elvesztette a kormányzást. Mert a pénzdagály utáni pénzapály felőrölte a kormány népszerűségét és a kormányzás félidejében a kormányzó szocialisták a reméltnél sokkal rosszabbul szerepeltek az európa parlamenti választásokon. Ez vezetett a kormány bukásához. Ezt követően már magáról is ír Gyurcsány. „A következő kormányt én vezettem. Készültünk nagyobb átalakításokra, reformokra, de ahhoz felhatalmazás, választási győzelem kellett.
Adót csökkentettünk, nyugdíjat emeltünk. Győztünk. De amit a választási győzelemmel nyertünk a révén, annál többet veszítettünk a pénzügyek, a költségvetés rendbetételének vámján. Fizettünk. Közösen.” Itt érkeztünk el a gazdasági világválsághoz. „A 2008-as világgazdasági válság más történet. A bajok okozói nem mi voltunk. De mert sérülékenyek voltunk, nekünk jobban fájt, mint a legtöbbeknek. De cselekedtünk, keményen, tisztességesen. Még akkor is, ha akkor az a lemondásomhoz vezetett.” Szerinte „Orbán semmit nem tanult elődjei tévedéseiből. Mi több, fennen hirdette, hogy majd ő meghajlítja a valóságot.” Gyurcsány új látja, hogy egy darabig ment a szekér. Most elakadt. Mert a valóság nem hajlik.
A kérdés valójában csak az, hogy a kormányfő meddig tudja megúszni politikája teljes kudarcával való szembesülést. Most elég lesz-e a pávatánc, vagy eljött az igazság pillanata. Nem kétséges: a végén veszíteni fog. A valóság megmutatja, ki az úr a háznál. És nem Orbán. Iszonyatos lesz az ébredés. Ezután arról ír, hogy politikai közössége sokat tanult az elmúlt 20 évben. „Mi megtanultuk a leckét. 2002 leckéjét, 2006 leckéjét, és 2022 más természetű leckéjét. Készülünk.” Forrás
