A bérminimum 1700 euro felé néz már Olaszországban. 1700 euroért nem nagyon mennek el ott dolgozni. Egy soför 2300, 2500 eurót keres havonta. 50.64 euro végösszegből 3.52 euro az áfa! Ezt nem lehet tovább ragozni! Az elmúlt évekhez hasonlóan jelenleg is sokan gondolkoznak azon, hogy a hazai álláskeresés buktatói helyett inkább külföldön próbálnak szerencsét. A legtöbben európai célpontot (a leggyakrabban Ausztria vagy Németország) választanak. A magasabb fizetés csábító lehet, de érdemes azért mérlegelni mielőtt belevágunk. Hogy miért?
Itthon hagyjuk családtagjainkat, szeretteinket, barátainkat, s hiába látogatunk haza időnként, könnyen megromolhatnak a korábban szorosnak hitt kapcsolatok. Kérdezzünk csak meg bárkit, aki huzamosabb ideje külhonban él és dolgozik. Arra is érdemes felkészülni, hogy nem abban a munkakörben tudunk dolgozni, amiben itthon érvényesültünk. Ennek több oka is van. Egyrészt hiába van diplománk – az más kérdés, hogy elfogadják –e az adott országban – az esetek döntő többségében a ranglétra legaljáról kell elindulnia odakint, és sokkal tovább fog tartani eljutni egy vezetői pozícióig.
Az is könnyen előfordulhat, hogy nem is tudunk elhelyezkedni abban a szakmában, amiben itthon dolgoztunk, amit tanultunk. Az esetek többségében inkább fizikai munkára keresnek külföldi munkaerőt, szellemi pozícióra kisebb eséllyel kapunk lehetőséget, hiszen azt az adott ország állampolgárai töltik majd be. Még ha ugyanolyan a képzettségünk, akkor sem anyanyelvünk az adott ország nyelve. Ezt el kell fogadnunk, ha tetszik, ha nem.
