A lány haldokló nagyapja mellett ül a kórházban, amikor kinyílik az ajtó. És besétál rajta a CSODA! (Szem nem marad szárazon!) 5.

Amikor lejárt a látogatási idő, mindenki elköszönt és megígérte, hogy hamarosan visszatér. Aznap este a nagyapám újra rendesen evett. Hamarosan ismét fel tudott ülni, és nem sokkal később újra tudott járni. Minden nap egy kicsit jobban lett, napról-napra erősebbé vált. Az orvosok teljesen elképedtek a javulásán, és amikor hazaengedték, valamilyen csodáról beszéltek. De tudom, hogy az igazság egészen más: a barátai gyógyították meg. Mert, aki meglátogat egy beteget, az életet ad neki. A nagyapám teljesen jól van. Azóta is minden szombaton megyünk az idősek otthonába, hogy meglátogassuk a barátainkat: a Szakácsot, a Jokert, az Énekest, a Nagymamát, az Emlékezőt, a Csendes embert, és természetesen, a nőt a recepción.”