F Olaszországban vagyok, 4 héttel előttetek járunk a betegséggel. Nem okoskodni akarok,de erről tudnotok kell! Osszátok meg, hogy mindenkihez eljusson! - Magyarhaza.com

Olaszországban vagyok, 4 héttel előttetek járunk a betegséggel. Nem okoskodni akarok,de erről tudnotok kell! Osszátok meg, hogy mindenkihez eljusson!

Olaszországban vagyok, 4 héttel előttetek járunk a betegséggel. Nem okoskodni akarok,de erről tudnotok kell! Osszátok meg, hogy mindenkihez eljusson!



"Ha megtudom, hogy valaki szeretne érettségi partit szervezni, lángszóróval küldjük a csendõrséget."

Hodsagi Ferenc sorait változtatás nélkül közöljük:

Sziasztok; mivel Olaszországban vagyok, három-négy hét tapasztalataival előrébb tartok, mit a magyarországiak. Eddig minden ugyanúgy történt Magyarországon, mint itt, csak fáziskéséssel. Nem okoskodni akarok, üzenni a jövőből, pláne nem vitát nyitni, de segítő szándékkal figyelmet felhívni igen, mert rengeteg aggódó érdeklődést kapok otthonról, de a beszélgetésekből úgy érzem, hogy otthon nem világos még, mekkora a baj. Sőt, úgy gondolom, ott nagyobb, mint itt.

Tizennegyedik napja vagyunk karanténban. A házat tilos elhagyni. Nyitva az élelmiszerboltok és a patikák vannak (néhány újságos, benzinkút). Elmenni itthonról három okból szabad: orvoshoz, élelmiszert venni és dolgozni. Az autóban, motoron egyedül szabad ülni. A minisztérium honlapjáról letöltött űrlapot kitöltve magamnál kell tartani: azon fel kell tüntetnem, hova megyek, címem, telefonszám, stb. A csendőrség ellenőrzi és elveszi a lapot, hogy később (ha pozitív leszek) visszakereshető legyen. A legrövidebb úton kell menni, egyébként büntetőfeljelentés és pénzbüntetés (2-300 EURO) jár. Minden emberen védőmaszk (sál, valami) van és gumikesztyűt viselünk. A gyógyszertárakba nem lehet bemenni, az ablakon keresztül szolgálnak ki. Az emberek három-öt méter távolságot tartanak egymástól. A legközelebbi boltok egyikébe kell menni, ha három kilométernél messzebbre mész, a – tervek szerint – a hatóságok elvehetik a járművedet. Egyes élelmiszerboltokba nem engednek be maszk és kesztyű nélkül, valamint a bejáratnál lefújnak fertőtlenítővel, és a bevásárló kocsi fogóját is.

Ilyen intézkedések mellett tegnap hatszázhuszonheten (627) haltak bele a vírusba országszerte. Ha egy itteni embert megkérdeznénk, azt felelné, hogy – például - a (szarvasi) piacra kimenni felelőtlen és életveszélyes lehet. Magam is így gondolom. Mindenki terjesztheti és bárhol kialakulhat egy gócpont. Az egyetlen védekezés a teljes bezárkózás.

Ahol nem védekeznek, a lakosság hetven százaléka megfertőződhet. Ez – négy százalékos mortalitási ráta mellett – egy tizenhatezres közösségben 448 áldozatot jelenthet.

Végezetül tegnap beszédet mondott Vincenzo De Luca, Campania tartomány (nem túl fontos, de kormánypárti) kormányzója, ezt lefordítottam, tessék:

Minél szigorúbbak vagyunk ma, annál rövidebb lesz a vészhelyzet ideje, minél inkább belemerülünk, annál hosszabb ideig tart majd, akár hónapokig. Ha megtudom, hogy valaki szeretne érettségi partit szervezni, lángszóróval küldjük a csendõrséget. Milyen érettségi bulit?? Csináld két, három, négy hónap múlva! Hihetetlen! Emlékszel, mi történt tíz nappal ezelőtt? Már elkezdtük bezárni a helyiségeket, mégis sok fiatal volt az éjszakai életben. Minden vidám, egymás hegyen hátán, talán ugyanabból az pohárból/üvegből iszogatva. Mindegyik vidáman, „boldogan, nincs holnap” zászlaja alatt. Rendben van. Most azok, akik tíz nappal ezelőtt boldogok szerettek volna lenni, boldogan elmentek a kórházba. És boldogan elküldték a szülõket és a nagyszülõket a kórházba.

Campania régió olyan rendeletet javasolt, amelyet még nem fogadtak el nemzeti szinten, ami súlyos hiba. Két hetes erőfeszítést kértünk. És voltak olyan emberek, akik még két hétre sem adják fel a vízparton heverést. Voltak olyanok is, akik oktatlanul vallásos ünnepségeket szerveztek több tucatnyi emberrel. Karanténba kellett helyeznünk a tartomány egy részét. Ez nem a vallásos lelkiség, hanem az ostobaság megnyilvánulása. Világos?

Még azt is mondják nekem, hogy tervezik az első áldozásokat. Ez teljesen tilos. Az ilyen viselkedés tilos. És súlyos hiba az is, hogy a kormány nem mondja ki egyértelműen, hogy tilos a kocogás, akár egyénileg is.

Nyilvánvalóan beszámolunk erről az igazságügyi hatóságnak. Megragadom a lehetőséget, hogy elmagyarázzam a fegyveres erők tisztjeinek, hogy a régió elnökének utasításai pontosan ugyanolyan érvényesek, mint a nemzeti kormány parancsai. Az egészségvédelem szempontjából pedig mindent megteszünk. Világos? Bárki, aki nem alkalmazza a régió rendeletét, megsérti a törvényt, bűncselekményt követ el és még súlyosabb bűncselekményt követ el az, aki kezdeményezéseket tesz annak érdekében, hogy kijátsszák a parancsot, a hatóságot. Ez bűncselekmény.

Tehát küldjük a járőröket, fegyveres erőket, az Isten szerelmére, vajon miért? Sétálgatni? A kormányrendeletek túl homályosak. Ha bezárunk, akkor bezárunk! Most megragadom az alkalmat, hogy felszólítsam a kormányt, hogy szigorú és egyértelmű utasításokat adjon ki. Ugyanakkor legyen világos mindenkinek: rendeletet készítek az összes építkezés bezárására, kivéve azokat, amelyek az alapvető közfunkciókhoz és az egészségügyi tevékenységekhez kapcsolódnak. Egy másik végzéssel előírjuk a campaniai 550 önkormányzat tevékenységének megszakítását, az alapvető szolgáltatások kivételével. Mindennek be kell zárnia, vagyis mindennek, ami nem nélkülözhetetlen. Minden zárjon be, kivéve az alapvető szolgáltatásokat. Nyilvánvalóan nem szabad engednünk a kétségbeesésnek. Igaz, hogy az élet, amelyet mindannyian élünk, nehezebbé vált. Mindannyian sétálni akarunk, levegőt lélegezni, pihenni. Ez nem lehetséges. Nem engedhetjük meg magunknak. Háborúban vagyunk. Csikorgatnunk kell a fogainkat, de kötelességünk és jogunk is, hogy mindenkitől azonos szigorúságot követeljünk. Nem lehetséges, hogy az idióták és a felelőtlen emberek 20% -a használhatatlanná teszi az olasz állampolgárok millióinak áldozatait. Ez nem lehetséges és nem tolerálható.

A pánik haszontalan. Jól ismerem a kialakult hangulatot: néha az az érzésünk, hogy még a légzéssel is megkapjuk a fertőzést. Nem pánikolunk, azért, mert a pánik nem segít megoldani a problémákat, de súlyosbítja őket. Ugyanakkor nézzünk szembe a valósággal: a helyzet drámaivá vált. Ha minden szinten megfelelő intézkedéseket hozunk, akkor nagy árat fizetünk, de a problémát katasztrofális következmények nélkül lehet kezelni és megoldani. Gondoskodnunk kell arról, hogy azokban a régiókban, ahol még nem vagyunk a tragédia szintjén, ne is érjük el a katasztrófa szintjét, mert ez valóban megoldhatatlan probléma lenne Olaszország számára. Bíznunk kell magunkban, a józan eszünkben és a reakcióképességünkben. Olaszországban mindig először a katasztrófa szélére kell jutnunk, mielőtt megértjük, mi a mi feladatunk. Remélem, hogy ez igaz a koronavírus járványra is. Mindent megteszünk minden lehetséges módon. És még annál is többet. Sok szerencsét mindannyiunk számára.


Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
loading...