Megszakad a szív: ÍGY búcsúznak Egressy Mátyástól

„Most, hogy kimondták a kimondhatatlan, hadd mondjam én is… ki… volt Mátyás, a mi, sokunk Matyija” – kezdi a VIII. kerületi Vörösmarty Mihály Gimnázium irodalomtanára, Knuth Barbara keddi Facebook-bejegyzését, amelyet azután tett közzé, hogy a szombat óta eltűntként keresett Egressy Mátyás – a tanár egyik végzős növendéke – szülei közölték: a 18 éves fiú nagy valószínűséggel a Lánchídról a Dunába zuhant. Szerdán már a gimnázium közösségi oldalán is búcsúztató üzenet jelent meg. Az elengedés mindig nehéz, Matyi esetén szinte lehetetlen: egy magabiztos, stabil, figyelmes tanulót, sportolót, barátot, társat veszítettünk el. A hiánya felfoghatatlan” – írta az intézmény. A tanár szerint „a sors legdrámaibb fintora”, hogy a szombat hajnalban egyedül hazaindult, de haza nem érkezett Matyi egyébként sosem volt egyedül. Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul… tanulmányilag, emberileg… – idézte fel Egressy meleg személyiségét.

Nem kevésbé különös alakulása a sorsnak, hogy a bejegyzés szerint Egressy Mátyás utolsó – pár hete, határidő előtt beadott – irodalomesszéje éppen Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versével foglalkozott. „Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár.” – idézte a vers Egressy dolgozatában is visszaköszönő sorait tanára, hozzátéve: innentől Kafka Átváltozása is rá emlékeztet örökre. A pedagógus szerint bár Egressy Mátyás a hátsó padban ült, ahol társainak „lelkisegély-szolgálatot tartott (mikor nem azt tartott?!)”, az órákat is figyelemmel tudta kísérni. A biológiától és kémiától a történelemig minden kérdésben képes volt elmélyülni és felfedezni, a tanulás és élsportolóként végzett edzései mellett pedig színházba is elment. „Együtt lehetett vele tanulni… az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után… zsebében az olasz egyetemi felvételivel… de már nem tudom” – írta a végzős diák tanára. Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!” – zárta üzenetét a tanár. Forrás