A Siófoki Mentőállomás gyászol - Elment az ország egyik kedvenc mentőse

Szomorú hírt közölt vasárnap az Országos Mentőszolgálat (OMSZ): a Siófoki Mentőállomás három köztiszteletben álló munkatársát veszítette el rövid időn belül. Horváth János, Verbovszky István és Felker Ferenc évtizedeken át szolgálták a közösséget, most pedig – ahogy bajtársaik fogalmaztak – „együtt kerültek az égi mentők sorába.” A hírt az OMSZ hivatalos közösségi oldalán tették közzé, amely megrendítette a mentős közösséget és a siófokiakat egyaránt: „A Siófoki Mentőállomás és az Országos Mentőszolgálat közössége három szeretett bajtársától búcsúzik fájó szívvel.” A közleményből kiderül, hogy Horváth János mentőgépkocsi-vezető és Verbovszky István mentőápoló szeptember 13-án, szinte egy időben hunytak el, majd október 23-án reggel követte őket Felker Ferenc mentőtiszt. A három férfi évtizedeken át dolgozott együtt – ugyanazon esetkocsin, egymást segítve és támogatva. Horváth János – a segítőkész gépkocsivezető. Horváth János a rendőrségtől érkezett a Siófoki Mentőállomásra, ahol rövid időn belül bizonyította elhivatottságát és szakmai rátermettségét. A róla szóló sorok szerint: „Segítőkész, lelkiismeretes ember volt, akire mindig lehetett számítani. Szakmai alázata és türelme sok új gépkocsivezetőt indított el a hivatás útján.” Magánéletében is stabil háttérrel rendelkezett – párjával hosszú éveken át boldog kapcsolatban élt, aki szintén az egészségügyben dolgozik.

Verbovszky István – a jókedvű, életvidám ápoló. Verbovszky István szinte egész életét az Országos Mentőszolgálatnál töltötte. „Vidám természetével, humorával sok nehéz pillanatot tett könnyebbé” – írja róla az OMSZ. Hivatásszeretete családjában is tovább él, hiszen nevelt fia ma Siófokon szolgál mentőgépkocsi-vezetőként. Ez a folytonosság jól mutatja, milyen mély nyomot hagyott maga után – nemcsak a bajtársak szívében, hanem a következő generációban is. Felker Ferenc – a tapasztalt, jólelkű mentőtiszt. Felker Ferenc a 90-es évek közepén érkezett Siófokra a Budai Mentőállomásról, és hamar a csapat egyik meghatározó tagja lett. „Jólelkű, tapasztalt szakember volt, akitől mindig lehetett tanulni. Nyugdíj előtti éveiben gyakran mosolyogva kérdezte bajtársait: ‘Nem lehet még hazamenni?’” Ez a mondat egyszerre tükrözi humorát, közvetlenségét és emberségét – azt a szellemet, amely egész életében jellemezte. Példák maradnak. A három mentős több évtizeden át dolgozott együtt a Siófoki Mentőállomáson, és az OMSZ szerint „közös szolgálataik, emberi tartásuk és bajtársi összetartásuk örök példaként marad velünk.” Az Országos Mentőszolgálat záró sorai így búcsúznak: „Emléküket kegyelettel őrizzük, szolgálatukat és az együtt töltött éveket hálával őrizzük szívünkben.” A három bajtárs emléke nemcsak a mentős közösségben, hanem minden ember szívében él tovább, aki valaha is megtapasztalta a mentők önzetlen, életmentő munkáját. Forrás