Hatalmas rezsiár-drágulás jön Magyarországon

Bár hivatalosan továbbra is az orosz gáz és kőolaj jelenti Magyarország legfőbb energiaforrását, a háttérben már megindult egy lassú, de határozott elmozdulás ettől a függéstől – derül ki Deák András György energiapolitikai szakértő elemzéséből, amelyről a Pénzcentrum számolt be. A kutató szerint a technológiai és infrastrukturális feltételek már adottak ahhoz, hogy Magyarország fokozatosan átalakítsa energiarendszerét, és bár a politikai kommunikációban ez egyelőre nem jelenik meg látványosan, a változás már elindult. Az orosz függés története – ami korábban racionális döntés volt. Magyarország több évtizede építette fel energiarendszerét orosz alapokra. Ennek egyszerű gazdasági okai voltak: az orosz gáz és olaj olcsó, megbízható és stabil volt, ráadásul hosszú távú szerződések biztosították az ellátást. A 2010-es években, amikor az európai gázfogyasztás csökkent, a keleti import mégis töretlenül nőtt. „Az orosz földgáz volt a legkedvezőbb feltételekkel beszerezhető termék, amely a norvég vagy holland piacokon is versenyképes maradt” – írta Deák András György. Az orosz energia tehát korábban nem politikai, hanem gazdasági kérdés volt. A helyzetet azonban a 2022-es orosz–ukrán háború gyökeresen megváltoztatta. A háború, a szankciók, az ellátási zavarok és a politikai feszültségek nyomán az orosz energiaellátás stratégiai kockázattá vált. Az orosz energia már nem előny, hanem kockázat. A háború kitörése után Oroszország szelektíven alkalmazta az energiafegyvert: egyes országok felé lezárta, mások felé nyitva tartotta a gázvezetékeket. Európa számára ez világos jelzés volt: a függőség kiszolgáltatottságot jelent. Deák szerint Oroszország 2022 nyarán akár teljesen el is zárhatta volna a gázt, ami valódi fizikai hiányt és ipari leállásokat okozott volna Európában. Ehhez képest 2024-ben az orosz import még mindig az európai gázellátás 19 százalékát tette ki, bár a vezetékes szállítás 100 milliárd köbméterrel csökkent. A magyar kormány mindeddig kivételt jelentett az európai trendből: hosszú távú orosz gázszerződései változatlanul érvényben maradtak, sőt, a Gazprom még többletet is biztosított Magyarországnak a kritikus hónapokban. Deák ugyanakkor arra figyelmeztet: ez a „kedvezmény” valójában egyre veszélyesebb függőséget jelent. „Jelenleg egy háborús övezeten, Ukrajnán keresztül, egyetlen vezetéken hozzuk az olajat. Ez ellátásbiztonsági szempontból rendkívül sérülékeny rendszer.”

A háttérben már zajlik az átállás: A szakértő szerint a leválás folyamata már elindult, csak nem a nyilvánosság előtt zajlik. Magyarország ugyanis évek óta fejleszt olyan infrastruktúrát, amely lehetővé teszi az alternatív beszerzéseket. Az egyik legfontosabb ilyen projekt az Adria-vezeték (Janaf), amely a horvátországi LNG-terminálokon keresztül nem orosz forrásból is képes olajat juttatni Magyarországra. A Deák által idézett becslések szerint az Adria-vezeték már most képes lenne fedezni a magyar és a szlovák igények nagy részét – csupán 5–15 százalékos árnövekedéssel járna az átállás. Ez az árkülönbség a szakértő szerint nem megterhelő, ha figyelembe vesszük az ellátásbiztonság és a geopolitikai függetlenség értékét. A horvát fél és a magyar kormány között egyeztetések indultak az útvonal fejlesztéséről – a közelmúltban Orbán Viktor és Andrej Plenković horvát miniszterelnök is tárgyalt erről. Horvátország lehet a kulcs: A jövő energiastratégiájában Horvátország szerepe meghatározó lehet. Az ottani LNG-terminál és a Janaf-vezeték fejlesztése új beszerzési útvonalakat nyithat Magyarország számára, és javíthatja az alkupozíciókat is. Deák szerint, ha Budapest és Pozsony egyértelműen jelezné, hogy hosszú távon igényt tart az adriai forrásokra, a horvát fél motiváltabbá válna a kapacitásbővítésben. „A teljes átállás eddig politikai akarat hiányában nem történt meg, de a technikai feltételek már rendelkezésre állnak.” – hangsúlyozta. Nem nőtt, hanem csökkent az orosz függés: A nyilvánosságban időről időre megjelennek olyan hírek, hogy Magyarország növelte orosz energiakitettségét. Deák szerint ez félrevezető. Az importált olaj és gáz többször közvetítő országokon keresztül érkezik – például Ciprus, Kazahsztán vagy Azerbajdzsán szerepel a papíron exportőrként, miközben az eredet más. „A tényleges függés semmiképpen sem nőtt, ugyanakkor egyelőre nem is csökkent érdemben.” A Százhalombattai Finomítóban ugyanakkor már zajlanak technológiai beruházások, amelyek révén a létesítmény a jövőben más típusú, nem orosz kőolaj feldolgozására is alkalmassá válik. Már nem is éri meg az orosz energiahordozókat vásárolni. A korábbi érv, miszerint az orosz gáz és olaj olcsóbb, ma már nem állja meg a helyét. A tranzitdíjak, szállítási költségek és politikai kockázatok miatt a különbség elenyésző, miközben az orosz import túlzott kitettséget és bizonytalanságot hoz magával. Deák becslése szerint a váltás a magyar GDP-nek csupán fél százalékos hatással járna, ami körülbelül 400 milliárd forint – vagyis nem olyan teher, amit a gazdaság ne tudna elviselni. „A függőség csökkentésébe fektetni nem veszteség, hanem biztosítás a jövőre.” – fogalmazott. Merre tovább Magyarország? A szakértő szerint Magyarország előtt több alternatív útvonal is nyitva áll: Balkáni és görög vezetékek, Adriai LNG-import, és a román tengeri gázmezők (Neptun Deep-projekt), amelyek 2027-től akár évi 4 milliárd köbméter gázt is szállíthatnak a térségbe. Ezek a projektek új egyensúlyt hozhatnak a régió energiaellátásába, és fokozatosan kiszoríthatják az orosz forrásokat.