Most jött a váratlan hír Sallai Nóráról

Sallai Nóra hosszú hetek kómája után végül kinyitotta a szemét – de a valódi ébredés sokkal lassabb és gyötrelmesebb folyamatnak bizonyult. A gépekről ugyan lekerült, de a teste mintha megmakacsolta volna magát. Még október végén átszállították a rehabilitációs intézetbe, ahol a legalapvetőbb mozdulatokat is újra kellett tanulnia. Felülni, lépni, egyensúlyozni – mindezekhez segítség kellett. Az orvosok decemberben végül hazaengedték, de ez korántsem jelentett felépülést – csak új színt adott a küzdelemnek. Most azonbon friss hírek érkeztek Nóráról. Bár az otthoni környezet elsőre megnyugvást hozott, valójában csak mélyítette a hiányt, amely mindennél jobban gyötri: kisfia elvesztését.

A fizikai fájdalmak eltörpülnek a lélek ordító csendje mellett. Nóra nem talál kapaszkodót – minden fal, minden tárgy emlékezteti arra, amit örökre elveszített. Gyógyulása lelassult, megrekedt, mintha a lelke nem engedné tovább a testet. Most ismét vissza kellett térnie a rehabilitációs klinikára, mert olyan kezelések váltak szükségessé, amelyeket már csak állandó felügyelettel tudnak elvégezni. Az orvosok szeretnék szorosabban követni az állapotát – és talán a lelkében dúló vihart is megérteni. Így van most Nóra: A Blikk információi szerint Sallai Nóra nem adja fel – de minden nap újabb próbatétel. A mozgása lassan, óvatosan kezd visszatérni, de a stabilitás még távoli cél. Türelem, kitartás, néma küzdelem: ezek határozzák meg most a mindennapjait. A lelki gyógyulás viszont sokkal törékenyebb – és sokkal nehezebb út. Sokan támogatják, de belülről csak ő tudja, mekkora űr maradt a szívében. A gyógyulás nemcsak a test újjáépítése – hanem a lélek darabjainak összerakása is. És az, ami elveszett, talán soha nem épül újra.