
Bodrogi Gyula, a magyar színjátszás legendája. A decemberi szerencsétlensége után hónapok óta elszántan küzd a felépüléséért. Megszólalt állapotáról, ahol elmondta: célja, hogy a nyár végére már bottal se kelljen közlekednie. Hosszú út áll mögötte, de lépésről lépésre halad előre – szó szerint. „Krónikus lépcsőhurut” – tréfálkozott a balesetére utalva, sajátos humorát megőrizve még a legnehezebb időkben is. EKKORA A VALÓDI BAJ: Miközben gyógyulása folyamatos, Bodrogi nem hagyta el a színpadot. Bár jelenleg ülve játszik, jelenléte mit sem veszített erejéből. A közönség továbbra is ámulva figyeli, ahogy pár szóval vagy egyetlen gesztussal is megbabonázza őket.
Élettársa, Vass Angéla szerint a színész fegyelmezett, türelmes beteg, aki követi az orvosok és gyógytornászok utasításait, és minden energiáját a felépülésre fordítja. „Mindegy, hogyan van jelen – a lényeg, hogy ott van” – fogalmazta meg tömören, mit is jelent Bodrogi jelenléte a színpadon. AZ ESÉLYEK: Az idős művész története messze túlmutat egy színész rehabilitációján. A gyors műtét, a korai hazatérés, majd a folyamatos fejlődés szinte meseszerű – ahogyan az orvosai is fogalmaztak, szinte csodaszámba megy. De a valódi erő a hozzáállásában rejlik: humor, elszántság és az a végtelen szeretet, amit a közönségtől kap és vissza is ad. Ez a példa azok számára is inspiráló, akik valamilyen testi vagy lelki megpróbáltatással küzdenek: mert igenis van visszaút, ha az ember hisz benne – és tesz érte. VIA Kiskegyed