Egy nő osztotta meg azt a képet és a hozzá tartozó történetet, ami egy idős nénivel történt a minap a Pennyben. A néni éppen előtte állt a sorban, majd amikor eljött a fizetés ideje, akkor a zsebeiből maroknyi aprókötegeket vett elő.
Erre a pénztáros reakciója nem az volt, hogy hümmögött, arcokat vágott, vagy ilyesmi, hanem teljes természetességgel a pultra szórta az aprópénzt, és elkezdte kiválogatni. „A néni remegő kézzel és elhaló hangon annyit mondott, hogy nagyon sajnálja, majd rám és a kasszásra nézett. A kasszás csak annyit felelt, hogy: Semmi gond kedves, majd csináljuk együtt.” Mindenki türelmesen várt, amíg a néni még egy párszor elnézést kért. „Amikor a néni távozott, és én kerültem sorra, a kasszásra néztem, és én is megköszöntem neki, hogy ilyen türelmes volt. Ezt felelte: felesleges megköszönni.
A probléma a világunkkal, hogy elfelejtettük, hogy szeressük egymást.” Milyen hétköznapinak tűnő történet. És mégis, milyen ritkán fordul elő manapság. Sajnos. Pedig egy kis kedvesség semmibe sem kerül. (Címlapfotónk illusztráció.) Forrás
