Hozzám bármi érkezett eddig név nélkül, arrról soha nem gondoltam hogy az enyém. Ha egy levél nem postai úton és átvételi elismervények ellenében érkezik, ki bizonyítja, hogy bárki is megkapta? Szemetet meg amúgy is milyen jogon hajigál valaki a postádába?! Fenyegetnek büntetéssel? Bizonyítsák be, hogy én átvettem ezt a bizonyos küldeményt! És erről megint a c0v!d mizéria jut az eszembe. Ott is fenyegettek, hogy mi történik, ha nem vesszük fel a v@kvakc!nát. Egy része az emberiségnek szaladt és engedelmeskedett. Jó sokan hezitáltak. A többiek gondolkodtak és azt mondták, hogy NEM. Én az utóbbi csoporthoz tartoztam, és igaz, hogy megbüntettek, mert négy hónapig fizetés és munka nélkül hagytak, de egy percig sem bántam meg, akármilyen kemény időszak is volt. Ha most körbenézünk, azt látjuk, megint kitaláltak valamit, amivel szorítani akarnak az embereken.
És ismét van három csoport. De most is mindenki saját maga dönti el, hova fog tartozni... De tudjátok? NEM CSOPORTOK KELLENEK, HANEM VÉGRE VALAHÁRA ÖSSZEFOGÁS, hogy soha többet ne szoríthassák a népet, senki ne dugja önként igába a fejét... Lehet velem nem egyetérteni, hisz mindannyian különbözőképpen gondolkodunk. De én most is azt mondom, hogy ideje lenne már egy régi - remélhetőleg nem elfeledett - hívó szóra hallgatni, hogy EGYÜTT EGYMÁSÉRT dobbanjon a szívünk: TALPRA MAGYAR!" (Judit Bánk ❤️ tollából) Forrás
