Egyszer csak arra leszek figyelmes,hogy valaki kopogtat az ablakon. Kinézek,semmi,mondom biztos képzelődök. Majd amikor lejebb vittem a tekintetemet megláttam a kissrácot. Lehúzom az ablakot erre a kissrác:-Csókojom jendőrfijú! Lacika vagyok. Ha nagy leszek énis jendőr szeretnék lenni,mert szeretem a jendőrautókat! A nagyhugommal megszeretnénk Önt arra a dologra kérni,hogy az apukám le telefonozhatja a rendőr autót? Engemet is meg a nagyhugomat is le telefonozhatja?
Viki is szereti ám a rendőr autót!Én: Szia Lacika! Ennek nagyon örülök,hogy rendőr szeretnél lenni! Persze,hogy le telefonozhat titeket édesapátok,hívd ide Vikit. Erre Lacika nagy mosollyal az arcán elkezd a kislány felé rohanni,majd megragadj a nővére kezét és együtt szaladnak felém, közben ordítva hogy "Apa siess te is,te telefonozol minket!!" Ezek után oda állnak a szolgálatiautó mellé és elkészül az a kép amire mindeddig vártak. Eközben énis lefotóztam őket mert vagányul néztek így ki Persze több kép is készült,mert megengedtem nekik,hogy alaposabban szemügyre vegyék a kocsit. :)
Az apuka tiszteletét fejezte ki irántam és megköszönte,hogy így ismeretlenül is foglalkoztam a gyerekek kívánságaival. Lacika is megköszönte. Viki meg azt mondta,hogy sohasem fogja elfelejteni ezt a napot."
